Where did the idea of electrically powered classic cars come from? Who is Rosinante? How does a boy scout combine sustainability and a love of classic cars? We ask Gergő Fehér, owner of Camelot Restorations, about the beginnings, the goals for 2024 and how the Carborg project can build a bridge between two worlds.
Legend has it that Camelot Restorations began in 2002 with an Austin Metro. What made a theology student switch from a humanities degree programme to car mechanics?
A szüleim egyetemi végzettségűek, számomra sem volt kétség, hogy ebbe az irányba kell elindulnom. Az egyetemi közegben tűrhetően érvényesültem, az akadályokat sikerrel vettem, egyik-másik tanárom oktatási feladatokkal is megbízott. Minden remek lehetett volna, út a katedrához, a tudományos munkához. Két dolognak voltam híján: annak hogy azt hihessem, hogy igazán KIEMELKEDŐT tudnék alkotni az egyetemen, illetve a _flownak_. Merthogy a flow számomra a műhelyben volt. 19 évesen kaptam Édesapámtól egy Trabant 601 Universal-t, akit a volt barátnőmmel (ma már a Feleségem), Rosinante-nak hívtunk. Ezt az autót jellegénél (illetve jelleménél) fogva rendszeresen kellett szerelni. Rosinantét egy Austin Metro, majd egy Mini követte. Én pedig rájöttem, hogy az autók körül sokkal-sokkal otthonosabban mozgok, mint az egyetemen. A vállalkozói életforma kihívásai is csábítottak, így az általános családi rosszallás ellenére váltottam. Ezt egy cseppet sem bántam meg.
Miért a klasszikus autók restaurálása felé indultál el? Ez szerelem volt, vagy tudatos, üzleti döntés?
Szegény embert nem hajthatják csak és kizárólag a vágyai, mert akkor éhen hal. Mi pedig a kezdeteknél nagyon szerény erőforrásokkal indultunk neki: pár használt szerszám, egy roskadozó lapos tetejű garázs és mérhetetlen lelkesedés. Én azonban szerencsés szegény legény voltam: a világ olyan területe iránt éreztem elfojthatatlan vágyat, amiről azt gondoltam, hogy nagy hozzáadott értéket igénylő, így gazdaságilag életképes. Az autórestaurálás szakértelmet, odafigyelést, precizitást, kitartás, türelmet igényel. Úgy véltük, hogy mindezekkel rendelkezünk, így belevágtunk.
Azóta eltelt bő húsz év, a Camelot Restorations rengeteget fejlődött és gyarapodott. Mikor érezted először, hogy igen, ez az, ezért megérte belevágni?
Szerencsés lelki alkat vagyok: a mában élek. Így gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy a flow elkísért eddigi utamon: az első autók abszolút balkáni körülmények közt való reszelésétől kezdve a villanyautó tervezésén át a Csapat verbuválásáig és egybentartásáig, mindent nagyon nagy örömmel és hálával végeztem. Picit a magam életében végigélhettem az autóipar fejlődését a végtelen módon egyszerű, primitív ámde lelkes kezdetektől a kiteljesedésig.
Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy belefogtok a villamos átalakításokba? Egyáltalán, kinek az ötlete volt, és hogyan született meg a Carborg Project?
Cserkész vagyok. Egész pici koromtól veszek részt olyan diskurzusokban, amik a fenntartható fejlődésről, az erőforrások helyes felhasználásáról szólnak. Egy ponton rájöttem, hogy ez és a választott szakmám nem feltétlen állnak egymással szemben. Ez volt az egyik motivációm. A másik pedig az, hogy úgy találtam, hogy a villanyhajtás, illetve a hagyományos belső égésű technológia közt háborús viszonyok kezdenek kibontakozni és úgy hiszem, hogy a cégünk képes ennek az értelmetlen és terméketlen ellenségeskedéssel szemben egy közös célt, közös világot építeni.
Mi miatt döntöttetek úgy, hogy saját technológiát fejlesztetek?
A Carborg egy egyedi megközelítés. Gép és Kütyü egyszerre. Ez a két terület úgy taszítja egymást a világban, mint a déli és északi mágneses pólus. Legalábbis látszatra. De mi nem azok a fickók vagyunk, akik ilyesmibe belenyugszanak. Megrágtuk a kérdést alaposan, és fejlesztői munkánk azon a ponton indult, amikor felcsillant annak a reménye, hogy ezeket a világokat mi egyesíteni tudjuk. Békét tudunk teremteni köztük.
Tavaly Olaszországban három nap alatt építettetek át egy autót – a világ Mini rajongóinak szeme láttára. Hogyan értékeled az IMM23-on való megjelenéseteket, az odáig vezető utat, és a fesztiválon zajló munkát?
Az oda vezető út rögösre sikerült: február elején döntöttünk úgy, hogy egyáltalán elmegyünk. Ekkor épp 0 működő autónk volt, viszont rengeteg egyéb teendőnk. Elérhetetlennek tűnt két működő és egy átalakításra előkészített autó prezentálása. Kemény hetek-hónapok voltak. Szinte filmbe illő módon, az utolsó napokra készült el a projekt. Nagyon-nagyon kemény volt, a Csapat nagyot alkotott. Viszont az IMM-en az emberek arca, a mosolyok, a meleg kézfogások mindenért kárpótoltak. Röviden: abszolút megérte a küzdelem!
Miért ilyen erős nálatok a Mini vonal? Az általatok fejlesztett megoldás nem csak ezekbe az autókba építhető be.
A Mini messze-messze a világ legjobb élvezet/ár/súly arányú tárgya. Minden létező formában több, mint egy jármű. A Mini egy életforma. Mi pedig szeretjük ezt az életformát. Mindegy hány Aston Martin vagy Jaguar, DeTomaso, Porsche, stb. van a műhelyben, egy-két Mininek lennie kell, mert különben valami fontos hiányzik.
Ma már 12 fős csapat dolgozik egyszerre 5-6 projekten. Meddig tervezel nőni csapatban és kapacitásban?
A vállalkozásom eljutott arra a pontra, hogy erre a kérdésre a válasz már nem csak rajtam múlik. A Csapat az elmúlt években olyan szinten felértékelődött a szememben, hogy nélkülük, velük szemben nem szívesen hoznék meg bármilyen döntést. De azt hiszem a növekedés jó dolog. Azt mutatja, hogy amit csinálunk az jó. Így ameddig a Csapat lelke nincs veszélyben, igyekezni fogunk nőni, mert feladat az akad.
Hogy fér meg egymás mellett a Camelot Restorations és a Carborg Project? Hogy látod a két irány jövőjét?
Bennünk a gép és a kütyü világa nagyon is kényelmesen megfér egymással. Így semmiféle feszültséget nem szül az, ha a villany versenyautó mellé beáll rotyogva egy V8-as. Ezek mind-mind szerethető klasszikus gépek, nagyon jól megférnek egymás mellett. A restaurálás és a villanyosítás egy forrásból fakad: értéket szeretnénk létrehozni.
Mi lesz a Carborg Project nagy dobása 2024-ben?
Juj. A cégünk egyik különleges… khm… erőforrása az, hogy a cégvezető sajnos következetesen nem normális ember módjára viselkedik. Mondhatjuk úgy is, hogy nem hagyományos rugóra jár az agya. De persze úgy is fogalmazhatunk, hogy nem 100-as. Ez a nem komplettség egyedi célok kijelölésében szokott testet ölteni. Így van ez most is… bár azt hiszem a bolondságban szintet ugrottunk… És hát sajnos most hogy ilyen szépen felvezettem mindezt, azt is hozzá kell tegyem, hogy titoktartás köt, így nem mondhatom el a konkrét terveket. Érdekel? Gyere el az IMM 24-re. Ott kiderül minden!