Januárban döntöttük el, hogy részt veszünk az IMM23-on elektromos Minieinkkel, az Open Electric-kel, a LEV30-al és a GOSH-sal. A probléma az volt, hogy abban a pillanatban, azaz alig fél évvel a rendezvény előtt, nulla működő elektromos Minink volt. Csapatunk azonban vállalta a kihívást, és beleállt a munkába! Röviden összefoglalva: a Mini rajongók nagy örömére két működő autóval érkeztünk, a harmadikat pedig a helyszínen, a világtalálkozó három napja alatt alakítjuk át. Ez aztán a valami!
Természetesen elkészítettük a tökéletes ütemtervet, mindenki tudta a feladatát. Meglehetősen optimisták voltunk az eredményt illetően, hiszen papíron tökéletesen működött a matek. Noha szoros idővonalunk volt, bíztunk a képességeinkben és az autókban. Mi romolhat el? Egy fejlesztésben? Hát igazából bármi, bármikor, egyszerre akár MINDEN!
Ez persze meg is történt, elkezdtünk veszíteni az értékes időből. Eredetileg két hét alatt szerettük volna befejezni az első autót, majd következett volna a másik két Mini, melyeken eldolgozgattunk volna a találkozóig. És akkor közbejött az élet: az első autó körülbelül 10 hetes késéssel indult el.
Hihetetlen rohanás volt, sok hullámvölggyel. Nem volt hétvége, nem volt munkanap vége, nem volt különbség nappal és éjszaka között. Szinte MINDEN lehetséges problémával és hibakóddal szembesültünk! Volt egy pont, amikor egy új hibakódot akartunk bevezetni, amelynek a „garázskapu nyitási hiba” nevet adtuk, mivel valahányszor kinyitottuk azt az átkozott ajtót, hogy próbaútra menjünk, új problémába ütköztünk.
Végül egy héttel az IMM23 előtt a GOSH megtette az első néhány métert. De alig mozdult. Két nappal később azonban már elérte az 500 A maximumot, és a gép egyszerűen repülni kezdett! Hatalmas siker, még nagyobb megkönnyebbülés volt, ám tudtuk, már rég kifutottunk az időből. Ekkor lépett életbe a B terv: befejezzük a második autót, de a LEV30-at majd a találkozó színpadján alakítjuk át. Az egész Mini közösség szeme láttára. Nincs helye a hibának, nincs helye a kudarcnak. Mégis, mi baj lehet ebből?
Három nap megfeszített munka
Szinte az egész műhelyt, a szükséges szerszámokkal, alapanyagokkal együtt felpakoltuk a teherautóra és egy ’65 ös Land Rover Serieries II-re, hogy a standunkon tudjuk átalakítani a ’89-es, 30. évfordulós különkiadású, Limited Edition “Electric Vehicle” 30-at (vagyis a LEV30-at). Betábláztunk minden napot, beosztottunk minden munkafolyamatot, hogy óramű pontossággal tudjon működni a csapat. Volt, aki a hajtáslánc megépítésén dolgozott, volt aki a kárpitozást alakította át, más az akkumulátorokat kábelezte. Egy kollégánk a vezérlőt progamozta fel, volt aki forrasztott, aki flexszelt. Mindeközben a két másik autónk folyamatosan tesztvezetésen volt, egyszerűen imádták őket a Mini fanatikusok!
Nagy volt a nyomás, rengeteg volt az érdeklődő, az idő viszont egyre fogyott. Szerencsére elvittük magunkkal a kávégépünket, az sok erőt adott a csapatnak. Nem volt minden zökkenőmentes, akadt néhány gyártási hibás alkatrész, szakadt vezetékelés, de szerencsére mindent meg tudtunk oldani. Jó volt az időbeosztásunk, azt fegyelmezetten tudta tartani a csapat. Az utolsó estére életre kelt a technika, le tudtuk futtatni az alap paraméterezéseket. Nagy volt az öröm!
A célunk az volt, hogy a záró eseményre már a saját lábán tudjon begurulni az autó. Előtte nem sokkal kerültek vissza bele a kárpitok, egy utolsó tisztogatás, és indulhatott. Izgatottan kísértük az autót az első métereken. Nem sokkal ezelőtt még egy hengerfej-problémás motor pöfögött benne, most pedig teljes csendben siklott a többi kiállított autó között. Felemelő érzés volt, és óriási siker az egész csapat számára!
A Carborg győzött!
Némi szerencsével, 150 %-os erőbedobással, hittel és elszántsággal végül sikerült minden célt elérnünk. Mindhárom elektromos Minit bemutattuk az IMM23-on, ideiglenes műhelyünket egy pavilonban alakítottuk ki, a két működő autónkkal tesztvezetésre csábítottuk az érdeklődőket, és mindössze 3 nap alatt egy benzines Minit elektromos meghajtásúra alakítottunk át.
Startupként a fő küldetésünk az volt, hogy megmutassuk, milyen izgalmas és élvezetes lehet az elektromos autózás küszöbön álló korszaka. A helyszíni átalakítás miatt azonban sokkal többet értünk el: a Mini rajongók élőben láthatták a normál esetben a kulisszák mögött zajló munkát is.
Köszönjük az IMM szervezőinek, hogy lehetővé tették ezt a rendhagyó megjelenést! Támogatásuk elengedhetetlen volt a sikerhez. Köszönjük a nézőknek, a látogatóknak, hogy ilyen pozitívan álltak a projektünkhöz. Autóink árammal működnek, de minket, építőket, az elégedett mosolyok és elismerő kézfogások táplálnak. Az utolsó köszönet a családomnak és a csapatomnak szól. Hölgyeim és Uraim, csodálatosak voltatok!